Megjegyzések:
A rajz a temporális folyamat és a rögzített állapot paradox viszonyát vizsgálja: miként válhat a mozdulat időbelisége látható struktúrává, és miként őrizheti meg a papír felülete az egymásra rakódó gesztusok emlékezetét.
A rajz egyszerre topográfia és lenyomat. Topográfia, mert belső erővonalakat térképez fel; lenyomat, mert a test jelenlétének ritmusa közvetlenül beíródik az anyagba. A vonal itt autonóm entitás: önmagát szervező, organikus rendszer, amely a rend és a káosz határán egyensúlyoz. A munka a Textura temporaris et statii projekthez készített vázlat, melyben megjelenik az alkotói folyamat és egyben egy önnálló képmező is egyben, amelyben az idő nem narratív módon, hanem struktúraként - sűsűségként - transzformálódott.