ősi jelek, szimbólumok, jungi pszichológia alapú művészet, hagyaték, őserő, mítoszok, álmok
Megjegyzések:
A Sötétség Kapui I és II szimbolikus küszöbök a tudattalanba, ahol az ősi emlékezet, ösztön és szimbólumvilág egymásba oldódik. Az elmosódó gesztusok és homályos, egymást fedő elemek ellenállnak az egyértelműségnek - egy olyan világot ábrázolnak, ahol a forma instabil, a jelentés pedig medfoghatatlan. A vizuális káosz a tudás, a bizonyosság helyett a folyamatos alakulást szándékozik bemutatni. A festmények – jungi teóriára alapozva - a kollektív tudattalant mint az emberiség közös, ősi tudását tárják fel: egy hatalmas, archetípusok, emlékek és ösztönök által formált belső teret. Minden csak érzékelhető. Mintegy megidézhető, de nem birtokolható tudás. A szimbólumok nem egyértelmű jelekként bukkannak fel, hanem maradványokként — torzultan, rétegződve, összekapcsolódva. Töredékekben megmutatkozó szavak és világok. Semmi sem magyarázza önmagát. A jelentések a racionális nyelven túl léteznek. A sötétség nem hiány, hanem mélység: egy kifürkészhetetlen belső tér, ahol az ősi bölcsesség tovább áramlik, összekötve bennünket mindazzal, amire tudatosan már nem emlékezünk. A fény csak a sötétségen keresztül ismeri meg önmagát.
A sötétség kapui II.
Ponyiczki SzilviaÉv: 2026
Méretek: 70x60 cm
Technika: akril, vászon
Ár: n.a.
Fotós: Ponyiczki