Megjegyzések:
Az öreg fa Grafit, kézi rajz – archetípusos erő és időábrázolás Ez a rajz a természet bölcsességének lenyomata. A fa törzsében megbúvó arc nem csak egy alak, hanem egy egész karakter – talán egy erdei őrszellem, egy öreg varázsló, vagy az erdő maga, megszemélyesítve. A kompozíció stabil, mégis élő: az ágak és gyökerek szinte lélegeznek, a részletek sűrűsége pedig a fa korát és tapasztalatát érzékelteti. Az ábrázolás finoman egyensúlyoz a realisztikus és a szimbolikus között. Az arcvonások emberiek, de a környezetük szinte mágikus. A néző tekintetét a középpontba vezeti, majd onnan újra és újra visszavezeti a kéreg résein, az ágak csúcsain és a gyökerek kanyargásain át. Itt nemcsak egy fát látunk – hanem egy lényt, aki látott már világokat születni és elmúlni. Ez a grafika egy bölcs, emberi arcvonásokat viselő fát mutat be, amely egyszerre tűnik erdőlakónak, tündérmesék őrzőjének és a természet örök tanújának. A törzsből előbújó alak – hosszú szakállal, mély tekintettel – mintha a fák szelleme volna, aki mindent látott és mindent megértett már. Az ágas-bogas forma egyfajta életfát idéz, ahol minden ágnak és gyökérnek megvan a maga története. A részletesség és a sűrű grafikai textúrák időtlenséget és mélységet adnak a képnek. Ez a fa már nem csak növény – archetipikus lényként jelenik meg, az emlékezés, a múlt és a természeti bölcsesség szimbólumaként.