épület, városkép, memento, nosztalgia
Megjegyzések:
Életünket nem ritkán a magány, kapcsolataink felületessége, kiüresedése, a tisztelet hiánya jellemzi. Az ember jelenlétére reflektáló torzók, amelyen nincs emberábrázolás – tárgyak, épületek mutatják, hogy itt járt az ember, létrehozott valamit, majd magára hagyta. Kivonulni vagy elhagyni épületeket és teret engedni a pusztulásnak, ugyanolyan kvázi-jelenlétet szül. Általános sorsok elevenednek meg a különböző anyagok együttes használatában, a talált tárgyak asszimilálódásában. Ilyen anyagok egy régi megmaradt tapéta, az utcára kidobott faanyagok, ablakkeretek vagy bármilyen tárgy, ami hozzáad egy mű értelmezéséhez, tudatosítva ezzel, hogy egy látszatvilág vesz minket körül, amelybe bele kell illesztenünk egyre nehezebben megtartható egyéniségünket.
Egy vásárcsarnok magánya
Éberling AnikóÉv: 2016
Méretek: 76×96 cm
Technika: vegyes technika/antik fa ágyvég
Ár: n.a.
Fotós: Éberling András