„Bízom abban, hogy munkálkodásom a kövek által megjelenített kortalan üzenet. Párhuzamos világ, ahol a valóság az ábrázolás minden aspektusában jelen van.”
A képzőművészet gyermekkorom óta vonzott. 1967-től folyamatosan tartottam a kapcsolatot Szalóky Sándor (1921-1978) akvarellista festőművésszel, valamint Szegvári Károly (1920-2002) festőművésszel.
1970-től 1976-ig a szentendrei művelődési ház képzőművészeti körébe jártam, ahol Pirk János és Markó Sándor, később Bálint Ildikó tartotta a foglalkozásokat.
1976-1978-ig Dunaújvárosban ifj. Koffán Károly képzőművész körébe jártam, a Munkás Művelődési Ház képzőkörébe.
A kővel való bánásmódban és a kő iránti tiszteletben példaképem Mészáros Dezső szobrászművész.
A képfestés és a szobrászat párhuzamosan foglalkoztat.
2000-től inkább szobrokat faragok. Az ábrázolás során az emberi erényeket és gyengeségeket helyezem a mondanivaló fókuszába.