Kovács-Gombos Gábor DLA festőművész

1955-ben született Győrben. Budapesten és Sopronban él. 

A Soproni Egyetem Pedagógiai Karának egyetemi docense 1991-től 2025-ig.

Doktori (DLA) fokozatot 2009-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett, disszertációját könyvben is kiadta a Nemzeti Tankönyvkiadó.

Képzőművészként egy újfajta, korszerű szakrális festészet megteremtése foglalkoztatja.

46 önálló kiállítása közül legfontosabb a Pannonhalmi Főapátságban (2 alkalommal), a Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita Kolostorban, a soproni Festőteremben (3 alkalommal), a győri Triangulum Galériában, Budapesten pedig a Vízivárosi Galériában, a San Marco Galériában, a Klebelsberg Kultúrkúriában, a Magyarországi Németek Házában és a Párbeszéd Házában rendezett tárlata. Több mint 300 csoportos kiállításon szerepelt festményeivel hazánkon kívül Ausztriában, Németországban, Belgiumban, Olaszországban, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában.

Tagja a Magyar Művészeti Akadémia központi köztestületének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a Magyarországi Német Írók és Művészek Szövetségének, az Art World Hungary Egyesületnek és a FidelissmiArt társaságnak.

Munkásságát művészeti díjakkal, ösztöndíjakkal illetve egyetemi kitüntetésekkel ismerték el. 2016-ban Pro Cultura Újbuda díjat kapott, 2022-ben festői, egyetemi oktatói és művészetteoretikusi munkássága elismeréseképpen a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült. 2024-ben Oktatói Szolgálati Emlékérem miniszteri elismerést, 2025-ben Sopron Kultúrájáért kitüntetést kapott.

2024-ben a Holnap Kiadó gondozásában jelent meg az eddigi életművét bemutató művészeti album Martos Gábor művészeti író tollából, Kovács-Gombos Gábor címmel.

Kovács-Gombos Gábor festészetéről

„Állíts magadnak útjelzőket, helyezz el magadnak jelzőoszlopokat! Irányítsd szívedet a kiépített útra” — figyelmeztet Jeremiás próféta. Festményeim ilyesféle fénylő útjelzők kívánnak lenni. Küszöbök, átjárók, amelyek megnyitják mindennapi világunk tereit a transzcendens felé. Azt remélem, hogy képeim olyan meditációs objektumként teljesíthetnek szolgálatot, amelyek mindenkori nézőiket saját belső csendjük megtalálásához és azon túl pedig minden létező Teremtőjéhez segítik. (Kovács-Gombos Gábor: Útjelző - adventi üzenet)

Kovács-Gombos Gábor célja egy olyan korszerű, szakrális festészet megteremtése, amely – a hagyományos táblaképen belül (túllépve a figurális-absztrakt ellentéten) – a jelenkor vizuális eszköztárát felhasználva, magába olvasztva, képes a változatlan, alapvető tartalmak művészi közvetítésére.

Kompozíciója szinte mindig természeti képekből indul ki. Meghatározó élményforrása a soproni hegyvidék és erdő, ahol a lombok közül egyenes fénypászmákban ragyog át a fény. Sokszor megfigyelte az őszi levegőben az apró bogárkák kavargását, amint a mozdulatlan ellenfény oszlopában fénypontokként ragyognak. A fénysáv állandósága és a benne – és általa – villogó áttetsző pontok szemnek gyönyörű látványa önmagán túli összefüggéseket szimbolizál. A statikusban látható dinamika értelmezhető a teológia mozdulatlan mozgatójának vizuális megfelelőjeként is. Ennek vizsgálata és megjelenítése művészi programjának a lényege, amely több mint két évtizede folyamatosan alakul. (Részletek Kovács-Gombos Gábor: Transzcendencia a művészetben mint az idea felragyogása az anyagban /Nemzeti Tankönyvkiadó és Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Budapest, 2011/ című könyvéből.)

Beke László művészettörténész a művész törekvéseit rendkívül röviden és tömören összegzi: „(…) Kovács-Gombos nem atmoszférafestő. Az ő kékje a Giottóéval rokon. Szellemi rokonság ez, a kék ugyan nem mond ellen az átlátszó levegőrétegek mélységbe fordulásának, de mégis inkább abból a fényből jön, amelyet Bizáncban és a középkorban az arannyal helyettesítettek az ikonokon. Kétféle fény van. Egy fizikai és egy metafizikus fény. Kovács-Gombosnál a kettő nem zárja ki egymást, hanem természetesen összefügg. A néző először egy erőteljesen sugárzó, intenzív képmezővel találkozik, melynek sötét-világos, pozitív-negatív felosztása valamilyen absztrakt egyensúlyi törvény érvényesülésére utal. Aztán rájön, hogy ezek a színmezők a természetből erednek. Végül a néző felfedezi, hogy ez a sugárzás egy szellemi sugárzás visszfénye, melynek fényforrásához – mint minden fény, mint minden pozitívum egyetlen, tökéletes és teljes Őseredetéhez – akár imádkozni is lehet.” (Beke László Kékek és fények. In: Kovács-Gombos Gábor "Oltárképek - Katalógus" - Budapest 2001)

Kovács-Gombos Gábor idézett művészi törekvéseinek lényege az évtizedek folyamán alig változott, inkább részleteiben alakult. Szándéka ma is, hogy a jórészt monokróm felületek geometrikus rendje, szimmetriája és látszólagos statikája a nézőben egyszerre idézze fel a szemmel érzékelhető valóság képét és utaljon a csupán belső látással felfedezhető világra. Törekvése, hogy a festmény, – miközben látványában határozottan érzéki, – legyen alkalmas filozófiai, teológiai gondolatok hordozására.