Mazán Anikó
Képzőművész, képzőművész tanár
Alkotói gyakorlatomban a dinamika, a feszültség és a paradoxon megteremtése központi szerepet tölt be. Munkáim a szerves és az inorganikus, a természetes és a mesterséges struktúrák dialektikus viszonyán keresztül vizsgálják az anyagiság és a jelentésképződés összefüggéseit. Nem a harsányság vagy az öncélú vizualitás dominál bennük, hanem egy finoman artikulált, kontemplatív esztétika, amely érzékelési és értelmezési folyamatokat generál. Multimediális megközelítésemben az anyagok narratív ereje meghatározó: a matériák nem csupán médiumként funkcionálnak, hanem önálló jelentéshordozóként lépnek működésbe. Munkáim esztétikai és filozófiai szempontból a természet és technológia közötti intermediális határterekre fókuszálnak, ahol az ellentétek nem puszta oppozícióként, hanem transzformációs mezőként értelmezhetők. Az organikus és a mesterséges, az élő és az élettelen közötti kapcsolódások, olyan dinamikus jelentésrétegeket hoznak létre, amelyek a befogadás aktusán keresztül teljesednek ki. Munkáimban kiemelt szerepet kap a perceptuális elmélyülés és a tapasztalati szituáltság. A művek nem statikus objektumok, hanem konceptuális és affektív katalizátorok, amelyek a néző szubjektív érzékelésén és emlékezetén keresztül aktiválódnak. Hiszem, hogy a művészet nem pusztán vizuális jelenség, hanem egyfajta fenomenológiai esemény, amely a befogadó reflexiói által válik teljessé, új utakat nyitva az önértelmezés és a világérzékelés számára.
Életrajz
Munkáimban kiemelt szerepet kap a perceptuális elmélyülés és a tapasztalati szituáltság. A művek nem statikus objektumok, hanem konceptuális és affektív katalizátorok, amelyek a néző szubjektív érzékelésén és emlékezetén keresztül aktiválódnak. Hiszem, hogy a művészet nem pusztán vizuális jelenség, hanem egyfajta fenomenológiai esemény, amely a befogadó reflexiói által válik teljessé, új utakat nyitva az önértelmezés és a világérzékelés számára.
E gondolkodásmódomat családomnak, mestereimnek és tanáraimnak köszönhetem. Ez is mutatja, mennyire fontos a tanári munka – amely részben az elmúlt évek mindennapjait is meghatározta számomra. Mestereim közül kiemelném Ölveczky Gábor grafikust és kalligráfust, Szőke Gáspár festőművészt és rappert, Bukta Imrét, Kiss Pétert és Ötvös Zoltánt, valamint Sugár Jánost, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékének egyik alapítóját.
Az egyetemi éveim alatt azonban nemcsak tanáraim, hanem más emberi kapcsolataim is jelentős hatással voltak jelenlegi gondolkodásomra (innen is köszönöm ezt nektek, kedves képzősök).
Az elmúlt években – 2023-tól – rendkívüli hatással volt rám az InSitu művészcsoport, amely számomra nemcsak szakmai, hanem emberi közösséget is jelent, és mára életem meghatározó részévé vált.
Mindezekből számomra logikus következtetés, hogy minden, ami meg tud nyilvánulni – még ha az egyén sajátos szűrőjén át is – valójában nem pusztán egyéni dolog, hanem kölcsönhatások összessége. Saját munkásságomat ezért nem tudom kizárólag sajátomként aposztrofálni, bár kétségkívül megnyilvánulnak benne egyéni percepciók is.