Szirmai Nóra
Szobrász
Bogarak kitépett szárnyai, száradó levelek kirajzolódó erezete, idegpályák felnagyított térképei,
amelyek absztrakt erővonalakká rendeződnek, hogy önálló entitásként megüljenek a padlón...
Mindez acélban. Acéllal általában nem a tudattalanunkat megjelenítő szobrászművészetben, hanem emelőszerkezetekben találkozunk. A festett acélszerkezetek, főként azok a színek, amiket Nóra használ, a citromsárga, narancs vagy piros, hozzáadnak ehhez az indusztriális érzethez, hiszen nehézipari szerkezetek, az épületgépészet színei., az idegpálya nem csak térkép a sejtkapcsolatokról,
és a levél messze túlmutat még azon a száradó és elporladó, múló szépségen is, ami az őszi erdőben vár...
Vékony Délia
Gyöngyösfalu
Következő kiállítás:
Pillangóeffektus