Práczky István
Práczky István

Práczky István

Grafikus - illusztrátor

A rajz a zene mellett az egyik legnagyszerűbb meditációs elfoglaltság. Mint grafikus mindig zene ihletése mellett alkotok. Rajzaim, grafikáim, festményeim alapihletét térképek, képregények, karikatúrák egymásra ható komplex világa határozza meg. Munkáimban mindig törekszem a játékra, hogy ne csak én élvezzem a kész képet, de a nézőim is elfelejtsék az idő múlását, ha kapcsolatba lépnek velük. Elmúlt 4 évtizednyi kezdeményeimet most kezdem kiteljesíteni, így reményeim szerint sok alkalmunk lesz találkozni a következő években :-)

Monorierdő

Következő kiállítás: "zene a szemnek – rajz a fülnek"



Életrajz

Korábbi kiállítások

Grafikus pályámat 1984-ben kezdtem, 1986-ban vettek fel az Iparművészeti Főiskola tipográfia-grafika szakpárjára. Alkotógrafikai munkáim ebben az időszakban születtek, egy olyan kegyelmi pillanatban, amikor még nem éreztem az éles határt az alkalmazott grafika és az autonom alkotói grafika között. 

Első “városrajzaim” még a első főiskolai éveim előtt és alatt születtek párizsi és barcelonai élményeim tükreként. Megalkotni őket rengeteg időbe került, a „nagyobb”, komplexebb képek olykor egy egész hónapon át készültek. A tanulmányok alatt és a diploma megszerzése után az idő ritka madár lett, így főként alkalmazott reklámgrafikusként, kiadványtervezőként, újságkészítőként, magazinok művészeti vezetőjeként dolgoztam, de sok művészetszervezési projektben is vezető szerepet játszottam, így egyebek között a '90-ben alakult NOVUS egyesület művészeti rendezvényeinek voltam évekig a motorja és szervezője. 

Panaszra persze nem volt okom, nagyszerű világ volt az ezredforduló idején a kulturális szférában grafikusnak lenni: büszke vagyok tervezői karrieremre és felkéréseimre, melyek révén a klasszikus zenei szcéna legjelesebb intézményeinek lehettem alkotópartnere: egy évtizeden át dolgoztam az Operaháznak, a Matáv Szimfonikus Zenekarnak, a Trafónak, a Müpának, a Gramofon magazinnak, és számos más ikonikus intézménynek.

A rajzos munkáim azonban ezidőtájt – sajnos – a fiókban szunnyadtak.

2004-ben ráuntam az ügynökségi munkákra, és saját klasszikus zenei menedzsercéget, a Zeneszalon Kft-t és Alapítványt gründoltam meg zongoraművész kollegámmal, Szilasi Alex-szel, melynek révén 10 éven át fantasztikus zenei kampányokat, kamarazenei programokat és nemzetközi projekteket hoztunk létre, melyekrôl a honlapomon (www.pistudio.hu) bô információt találhatnak. A 2010-es évekre kifutottak a projektjeink, így újabb váltással egy 7 évig tartó feladatra vállalkoztam, Budapest turisztikai cégének angol nyelvű városmagazinját tervezhettem, művészeti igazgattam.

A hatodik X-et átlépve most újra az alkotás felé fordulhattam, leporolhattam a fiókjaimban türelmesen pihenő rajzaimat, terveimet. Némi restaurálás, átalakítás és kibővítés után elkezdtem annak a képi világnak a kibontását, amelynek első képeit már ezen a felületen is be tudom mutani Önöknek.

Az inspirációkról: autonóm grafikáim hangulatvilágának kialakításában sokat merítettem Picasso, Chagall, Miro, Mariscal, Hundertwasser és más XX. századi festők és grafikusok inspiratív művészetéből. Ugyanakkor nagyon sokat köszönhetek a múlt századi képregény néhány kikerülhetetlenül zseniális alkotójának, amilyen elsők között számomra az orosz-francia Nikita Mandryka (le Concombre Masqué), az amerikai George Herriman (Krazy Kat), Jean-Jacques Sempé (le Petit Nicholas), valamint Gotlib, Mordillo, Uderzo, Franquin, Hugo Pratt, illetve Francois Schuiten vagy a magyar Réber László, hogy a nekem legfontosabbakat említsem.

Eddigi két kiálllításom:

- Mélységek és messzeségek - MAGNET közösségi ház (2022.08. 10, Szilvási Líviával közösen)
- BIDYOO - Károlyi zongoraszalon - karikatúrakiállítás (2023.03.31)