Osgyányi-Ranvig Róza

Festőművész

Régóta foglalkoztatnak az urbánus épített formák a szobrok, nagy épületek, nyüzsgő terek. Később ezeknek az átalakulására átformálódására fókuszáltam és még mind a mai napig ez az ami a legtöbb gondolatomat leköti. Nem dokumentált városi átalakulás, az a pillanat ami köztes állapot. Munkagépek pihenője, egy elkapott pillanat, amikor otthagyott kupacokban áll a sóder egy oda nem illő helyen. Mindannyiunkban belül van egy olyan lelki terület amin mindig munkálkodunk, vagy legalábbis kéne. Valamit el kell hordani megtisztítani, átalakítani, hogy jobban működjön és még jobban harmoniában legyen velünk. Megérteni szeretnénk a belső folyamatainkat. Munkagép mindenki a saját maga a lelki városában. Pihenünk, vagy dolgozunk éppen valamin, ez mind rajtunk múlik.   Urban forms, sculptures, big buildings and bustling squares have interested me for a while now. My focus has become the transformation and reforming of these spaces. The undocumented tranformation of the city, that moment between what was and what is to become. Machines at rest, a captured moment when a deserted pile of gravel appears in a place where it does not belong. There is a spiritual site inside all of us that always needs to be worked on, or least there should be. Something must be carried, clarified, transformed, on our path to exist in greater harmony with ourselves. I would like to understand these inner processes. The demolition and construction machines are the self in it's own spiritual city. We are resting or at work, it is all up to us. Róza Osgyányi Ranvig

Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE)

Budapest