Soltész Melinda
kortárs művész
2014 óta alkotok reflexiós üvegszobrokat, melyeket - a világon teljesen egyedülállóan, a saját fejlesztésű és elnevezésű- "Free Blowing!" (Szabad fúvás) programom során hozok létre. Az eljárás lényege, hogy hagyom lélegezni az üveget, nem kényszerítem bele egy üvegfújó forma zárt keretrendszerébe, hanem hagyom, hogy a hőmérséklet, a tér-idő, a gravitációs- és a centrifugális erők, az üveganyag viszkozitása alakítsa ki a formát. 2014-ben készült az első sorozat, mely bekerült a Hefter Galéria gyűjteményébe, 2016-ban pedig beválogattak a világ legjelentősebb kortárs üvegművészeti kiállítására, a Kanazawa Glass-ra. Ez után szobraim bejárták a világ különböző galériáit, kortárs seregszemléit, erről bővebb információkat az életrajzomban olvashat a kedves műértő. Így jellemzi munkáimat Kocsis Katica esztéta: "...Ezek az üveglények, mivel torzító tükörként viselkedő felületük állandó párbeszédben van környezetükkel és velünk, nézőkkel, folytonosan alakulnak, mert a fény, a mozgás és az ember pozíciója újra- és újraírja a mű pillanatnyi állapotát. Soltész tárgyai tehát nem zárt objektumként, hanem aktív környezeti elemként működnek, így ráébresztenek a világ folytonos változására is, arra, hogy nincs állandóság, stabilitás, hogy minden fluid és ingatag, tétova és változékony. Ez elsőre tűnhet félelmetesnek, azonban ha elég ideig nézzük a megsokszorozott, lebegő alakunkat a felületen, akkor rájövünk, hogy a változás tulajdonképpen lehetőség, mivel kitágítja a határainkat és megszünteti a korlátainkat, így a szabadság ígéretét hordozza magában. Magad is örök változás vagy, mondta a hioszi Tatiosz, én meg rögtön mögé teszem a Frank Herbert-idézetet is, amely így szól: Azáltal alakulunk, hogy ellenállunk a nyomásoknak, vagy éppen hogy nem. Nyomások és formálódás - ez az élet. Soltész Melinda üveglényei erről is szólnak, a rezilienciáról, a rugalmas adaptálódási képességünkről, ami lehetővé teszi, hogy az élet kihívásai, nehézségei folytonosan formáljanak, árnyaljanak minket, így idővel mi magunk is egyre összetettebbé, komplexebbé válunk. E ponton már az ember és az agyag közös jellemzői tételeződnek: az átalakulási képesség, a törékenységben rejlő erő, az ellenállóképesség, valamint az alkalmazkodásra és a folyamatos fejlődésre való hajlam nemcsak ránk, de Soltész anyagára, az üvegre is igaz. Az üveg Soltész keze alatt szabadon formálódik, az alkotó hagyja élni, lélegezni a matériát, így létrehozás aktusa is nőies, hiszen nem felülről irányított vagy előre eldöntött és kontrollált, hanem egy kiszámíthatatlan és meglepetésszerű sodródás, maga a flow, ahol az alkotó és az anyag együttműködéséből születik meg a végeredmény. ..." (elhangzott Soltész Melinda Make Glass not War! című önálló kiállításán 2025.05.26-án a KAS Galériában)
