Kalmár János

Szobrászművész

A szobor emberi jelenlét, mely formarendjében arányt, változásaiban mértéket, történéseiben pedig morális állásfoglalást jelent. Emberi jelet testesít meg, amely szakrális térré változtatja át semleges környezetét. A szobor megalkotása morális szempontból nem teremtés, mivel születésünkkor mindent megkapunk életünkhöz, így helyzetünk szemlélődésre, tanulásra elég. Életem történéseinek megértéséhez nem azok következményeivel, hanem lelki okainak megismerésével kell foglalkoznom, ezért a szobor sem fizikai történések, hanem lelki folyamatok eredménye. Lelki helyzetek olyan fizikai jelképeit keresem szobraimban, amelyek képesek közvetíteni őket. Megközelítés vagy az elvontság mértékétől függetlenül mindig az emberről szólnak. A szobor fizikai jelenléte megtévesztő, mert csak eszköz. Azt idézi, ami természeténél fogva láthatatlan. Amit megidéz, amire utal, amiről az élet szól, rejtve marad."

Budapest

Következő kiállítás: Felfelé Zuhanás