Knotik Ildikó magyar származású művész. A művészetekhez való vonzódása már gyermekkorában megjelent. Nagy hatással volt rá Barát Endre: Élt harminchárom évet című könyve. Paál László festőművész életét és munkásságát bemutató könyv lenyűgözte. A nehézségekkel teli rövid életút ellenére a bensőséges tájképek, erdők bemutatása, a festészettel való belső, lelki viszony megerősítette benne az elköteleződést. Kora tizenévesként a reneszánsz mesterek tanulmányozását helyezte előtérbe, többek között Piero della Francesca műveit másolta vonalrajzban.

A gimnáziumi évek alatt is támogatták képzőművészeti ambícióit, biztatták az elköteleződésben. Ezen évek során több festészeti technikával is megismerkedett, az élet azonban mégis a tervezés felé sodorta egy időre. Budapesten diplomázott terméktervezőként, 2008-ban. 
A budapesti időszak alatt ismerte meg Cser Andor formatervező iparművészt, valamint Szűcs Ágnes művésztanárt, c. egyetemi docenst, akik tanítása a mai napig meghatározó számára. Ekkor, általuk formálódott méginkább művészi önkifejezése, a tervezés, újabb festészeti technikák elsajátítása mellett, művészi alázatra tanították, valamint kiváló példaként szolgáltak mindketten emberileg és művészileg is Ildikó számára.

2011-től tervezéssel már ritkán foglalkozott, ekkor már  tollrajzokat, később színes grafikákat készített. Bár első önálló kiállításán - Budapest, Duna Palota (2014) - túlnyomórészt grafikák és pasztellmunkák szerepeltek, londoni évei alatt  teljes mértékben a festészet felé fordult. Pár éve már leginkább akvarell- és akrilmunkákat készít. 2018 óta fotóművészettel is foglalkozik - leginkább épület- és makrofotók - monokróm változatban.

A festészet, a művészetek létét mindig is egy misztikus dologként érzékelte. Sajnos már korán s elég sok tragédia által megtapasztalta az elmúlás, a veszteség fogalmát, s mindezekből mindig a művészet adott neki erőt az elfogadáshoz, a megváltoztathatatlanhoz. A művészetek, a festészet, a szépség ad reményt és vigaszt ebben a világban, mai napig ezt vallja. Az alkotás Ildikó számára egyfajta kegyelmi állapot. Elvonulás, amely teljes mértékben a belső csendből fakad. Hatnak rá emlékek, egy érzés, s a zene is, amelyet ebben az állapotban felidéz, újraél, s próbálja megjeleníteni a papíron vagy a vásznon. Sosem előre megkomponált folyamatról van szó, hanem az adott érzés, emlék jelenbeli megéléséről.

Grafikáit és festményeit számos hazai és külföldi kiállításokon is bemutathatta. Az online tér erősödő jelenléte által pedig néhány festménye megjelent kortárs online német és szingapúri székhelyű művészeti magazinokban, artblogokban.

Tagságok:

- Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) - képzőművészeti tagozat, festőművész (2016-)
- Colosseum Csoport - A Dunakanyar külföldi és magyar művészei (2021-2023)

Jelentősebb kiállítások:-

- ZIC MINI Galéria: "Művésznők" - Budapest, Magyarország (2023), csoportos kiállítás

- Gallerie Spazioporpora: "Tra forma e sostanza" - Milánó, Olaszország (2022), csoportos kiállítás

- COLOSSEUM Csoport kiállítása: "Üzenet a Kék Vonatból" - Visegrád, Magyarország (2021), csoportos kiállítás

- Mansfeld Péter Galéria: "Színharmóniák" - Budapest, Magyarország (2018), egyéni kiállítás

- Zsolnay Negyed, E78 Kemence Galéria: "Fények" - Pécs, Magyarország (2017), egyéni kiállítás

- Ördögkatlan Fesztivál: "Formák Álma" - Palkonya, Magyarország (2014), egyéni kiállítás

- Duna Palota: "Formák Álma" - Budapest, Magyarország (2014), egyéni kiállítás