Sándor Laura
Képzőművész, tanár, művészeti író
Művészetem a romábrázolásból indul, mivel általa kifejezhetem az ember által alkotott szerkezetek iránti vonzódásomat. Így főként épületeket, tájakat, néha enteriőröket vagy csendéleteket jelenítek meg. Az emberi figura maga a néző és nem a kompozíció része. Látszólag az elhagyatottság a témám, ám igazából arra törekszem, hogy magát az elmélyülést, az elmélkedés aktusát idézzem meg. Mellőzöm a markáns színeket, az árnyékokat, sokszor a tér sem egyértelmű. Számomra az időtlenség a fontos és hogy bemutassam a mesterséges által képviselt ráció és a természeti motívumok romantikus harcát. Mindez nyugalmat áraszt, továbbá a szűkebb környezetemre és annak egyes kulturális vonatkozásaira is utal.
Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar (JGYPK)
Szabadka
Következő kiállítás:
Törésvonalak
