Ruskó Márton

Festőművész, képzőművésztanár

Ruskó Márton képei rendkívül személyes, ösztönös alkotások. Nyersességükben, kendőzetlenségükben és frissességükben talán az utcai falfirkákhoz állnak esztétikailag a legközelebb, amiket még nem hatott át a graffiti tipográfiai formalizmusa. Ruskó képei lemondanak a táblaképek története során kidolgozott keretrendszerekről, perspektíváról, leképzési toposzokról, és megpróbálnak visszatalálni a barlangrajzok mágikus ősképeihez. A művész ennek szellemében alászáll tudatalattijába és megpróbálja kikapcsolni tanult automatizmusait, ahogyan számos más művész is kísérletezett evvel a XX. század folyamán. Ruskó automatikus írással próbál üzeneteket közvetíteni és szimbólumokat a képeire vésni, amik figyelmen kívül hagyják a festészet története során létrejövő összes manírt. Alapvetően elhanyagolt faltextúrákra emlékeztető képei egy olyan hullámvasútra invitálják a befogadóikat, ahol a gyermeki banalitás keveredik a fájó őszinteséggel, és a sötét tónusú művek háttere által megnyílhat az a vizuális világ, amit kontrasztokra és a káoszra alapozott Ruskó Márton. (Fenyvesi Áron Írása)

Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE)

Budapest