,, Erdély elvarázsolt tündérország, ezt bizonyítja alkotásaival Siska-Szabó Hajnalka is. Megszólalnak a múltból fogant jelen idő balladái, a kettősség karéjában született hangulatok. Annak az emberi tájéknak a hangulata, ahol fény lopakszik az árnyék, finom hang a csend fölé. Siska-Szabó Hajnalka lendületet varázsol a mozdulatlanságba, és a szürkeségbe éltető színeket.“
Gülch Csaba, újságíró
Németh Júlia műkritikus, a kolozsvári Barabás Miklós Céh alelnöke méltatta a művésznő munkáit. Németh Júlia úgy vélte, hogy az Aradról érkező festőművésznő személyében egy rendkívül energikus, határozott alkotót ismernek meg a kolozsvári tárlatlátogatók, aki ugyanakkor mélyen érző, gyöngédséggel teli, sejtelmesen lírai megnyilvánulásokra is képes. – ,, A színek, a fények, a levegő, a vizek, egyszóval a természet szerelmesét ismertem meg, aki könnyedén, de ugyanakkor nagyon komolyan játszik a pillanat szülte benyomásokkal, azok drámai és lírai oldalát egyaránt felvillantva ,, – fejtette ki a méltató. A vizek világa mindegyre visszatérő motívumként jelentkezik Siska Szabó Hajnalka alkotóművészetében, a festői megnyilatkozások sajátos lehetőségét nyitva meg előtte. A művész szívesen játszik a tükröződések adta formákkal, a valóság és a mozgó víztükör alakította formavilág szembesítésével.
Kolozsvár, 2012.04.12.
,,olyan festőnő aki határtalan szabadságvággyal fogadja be a víztükör játékosságát, hogy azt temperamentumával , pillanatnyi érzelmi szűrőjén keresztül a természet örök mozgását jelenítse meg . A festőnő védjegye, márkajelzése, hogy expresszív erővel sugároztatja ki hideg vezérszíneit amiket ellenpontoznak a lappangó meleg színek. Ezek a kékek, néha lilák vezérszínekké váltak képei színhangulatában.,,
Breznay András , festőművész
Balatonszemes, 2012.06.04.
,, Nem föltétlen kell a szimbólumtár gazdag jelképiségében kutakodnunk… ..
A kapu-motívumok, talán szükségtelen itt a szimbólum értelmezésére kitérnünk, éppúgy beépülnek ebbe a látványvilágon túl valaminő mélységet is involváló szerkezeti sokarcúságba, mint a napszakonként, koronként megújuló, viharokkal tüzesített, de valahol a lélek csatornáit is szimbolizáló víz – az élet vize, a szabadság-tenger, stb. – megannyi megjelenési módja .
A fénytől megittasult földabrosz mint tájkép-variációk ösztönzője attól érdekes, hogy a motívumláncolat éppúgy egy – realista indíttatású, ám valahol mégis a csodával érintkező – különös látomást tükröz, mint bármely, a láthatón túlira tekintő festmény….,,
Szakolczay Lajos
József Attila –díjas író, műkritikus
Budapest, Magyar Írószövetség, 2014.09.23.