Festőművész
Művészeti gyakorlatom a klasszikus figuratív festészet hagyományának kortárs újraértelmezésére épül, ahol a formai letisztultságot szürreális torzításokkal bontom meg. Festményeim az emberi lét érzelmi és pszichológiai dimenzióit tárják fel, különös tekintettel a nosztalgia, a magány, a szorongás és az elidegenedés tapasztalataira. Munkáim középpontjában az érzelmek ambivalenciája áll: miként létezhet egymás mellett és egymásban a szépség és groteszk, a harmónia és disszonancia, a vágy és taszítás. A klasszikus formaideálok és a kortárs érzékenység között feszülő párbeszéd révén e kettősségek esztétikai és filozófiai rétegeit kutatom. Erősen hatnak rám a görög és római mitológia, mint Apolló és Daphné, vagy Erósz és Pszükhé történetei, amelyek a szenvedély és veszteség, vonzalom és elidegenedés örök feszültségeit fogalmazzák meg, kifejezve az emberi lélek és test törékeny, dinamikus viszonyát. A munkafolyamat során tükröződő és torzító felületekkel, például hajlítható krómozott rézlemezekkel kísérletezem, ahol a tükröződő felületen véletlenszerűen elúszó formák adják a festményeim alapját. Legújabb sorozatom a reneszánsz és a barokk Vénusz-ábrázolások időtlen szépségét értelmezi újra a modern töredezettség eszköztárával. A fluid mozdulatokkal és vibráló színekkel megjelenített alakok dinamikus, érzékeny felületeken bontakoznak ki, ahol a klasszikus esztétika időtlen harmóniája érintkezik a kortárs lét komplex érzelmi és érzékszervi kihívásaival. Filozófiai ihletésem Freud, Jung, Schopenhauer, Nietzsche és Byung-Chul Han műveiből merítkezik. A tudattalan vágyak és archetípusok kérdéskörei, az identitásválság és az én széttöredezett, illuzórikus természete központi témák műveimben. Han kritikája a sterilizált, fogyasztható szépségről alapvető hatást gyakorolt alkotói gondolkodásomra, arra ösztönözve, hogy visszaállítsam a szépség feszültségét és misztikumát. Az alakok torzulása és töredezettsége a klasszikus szépségeszmény és a modern identitásválság vizuális metaforájaként működik, amely a fenséges és a groteszk határán egyensúlyozik. Alkotásaimban az ábrázolt testek elvonatkoztatnak a hagyományos szépségideáloktól, miközben mégis az érzékiség médiumai maradnak. A testek töredékessége és torzulása a "túl sok láthatóság" elleni ellenpontként működik, miközben a klasszikus Vénusz-ábrázolások archetipikus vonzerejére is reflektál.
Budapest
Becoming Laurel
Papp Anita
Searcing for Eros
Papp Anita
Fragmented Venus V.
Papp Anita
Fragmented Venus IV.
Papp Anita
Fragmented Venus III.
Papp Anita
Body Distortion II.
Papp Anita
Body Distortion I.
Papp Anita
Blue Dahlia
Papp Anita
Verdant Echoes
Papp Anita
Anamorph II.
Papp Anita
Anamorph I.
Papp Anita
One More Pearl Drops
Papp Anita
Liquid Mind
Papp Anita
Golden Light
Papp Anita
Distortion VIII.
Papp Anita
Distortion V.
Papp Anita
Distortion IV.
Papp Anita
Distortion VII.
Papp Anita
Double Distortion
Papp Anita
Distortion III.
Papp Anita
Distortion II.
Papp Anita
Distortion I.
Papp Anita